Uradalmi kádár a Német Birodalomból

A Savoyai Jenő téren található emléktáblán, a Promontoron új hazára lelt telepesek között Lindenmayer István is szerepel, aki a Lindmayer vagy a magyarosítás után László, illetve Ledényi néven ismert családoknak közös őse.

– Staphanus Lindenmayer utasításra érkezett a Német Birodalomból az 1740-es évek előtt. Kétszer is megházasodott Promontoron: 1740-ben Magdaléna Stirnerint vette feleségül, akitől egyetlen gyermeke, Jakobus született, majd megözvegyülve Mária Anna Dorferinnel kötötte össze az életét. A zsellérek összeírásakor Stephanus uradalmi kádár volt, aki 40 akó szűrt bort birtokolt – mesélte az egyik Lindmayer „lány” férje, Nikitser József, aki számos más családfa mellett a Lindmayerek családfáját is elkészítette. Az ősök történetét folytatva elmondta, hogy a Jakobus és Julianna Millerin frigyéből született gyerekek közül, az ősök kutatása szempontjából csak Ferdinandus és Adamus figyelemreméltó.

– Ferdinandus Schmidin Teréziával kötött házasságot 1794-ben, Adamus pedig egy zsámbéki illetőségű hajadont vett feleségül, Therésia Tillint (1803.). Házasságkötéseikből nyolc, illetve hét gyermek született – foglalta össze a Lindenmayer család Promontoron töltött első fél évszázadát Nikitser József, majd hozzátette, hogy a Lindmayerre alakult név a mai napig fennmaradt, de Ferdinándus vérvonalán László, illetve Ledényi néven is ismertek az ősi család tagjai.

– Ági nővéremmel Ferdinándus leszármazottjai vagyunk, ahogy Nikitser József felesége, Lindmayer Mária és az Árpád utcai Lindmayer Zsuzsanna is. A mi szépapánk, Josephus és az ő szépmamájuk, Anna testvérek voltak – kapcsolódott be a beszélgetésbe László Éva, akit sokan a Maci tagóvóda vezetőjeként ismertek sok-sok éven át.

Ferdinándus házasságából hét gyermek született, köztük az óvónő szépapja, az akkor már Lindmayernek hívott Josephus is, akit felesége, Elisabeth Koch négy gyermekkel ajándékozott meg. Ezen az ágon György ükapa vitte tovább a család nevét.

– József dédapám hat gyermekének Kaintz Borbála adott életet, köztük nagypapámnak, Lindmayer Józsefnek is, aki Bauer Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: az apukám, József és tizennyolc évvel később az öccse, Gábor. Nagypapám változtatta a Lindmayer nevet Lászlóra, amikor apukám 16 éves volt. A háború után ennek ellenére elvitték őt munkatáborba, de szerencsésen megszökött. Útközben az egyik társával a pihenő alatt a mezőn lévő szalmabálába bújtak, és amikor a csoport tovább ment, ők egy marhavagonban utazva hazajöttek – mesélte a kislánykorában hallott történetet a nyugalmazott óvónő, akinek felmenői szőlőművelők, kádárok vagy más iparosok voltak, és a nagypapáig bezárólag svábul beszéltek.

Az emlékeit felidézve elmesélte, hogy kárpitos nagyapja milyen kemény ember volt. Édesapja már gyerekkorában dolgozott mellette, és legnagyobb bánatára nem tanulhatott tovább, így belőle is kárpitos lett. Focizni csak akkor mehetett a BMTE-re, ha végzett a kijelölt munkával, de öröm, hogy Lindmayer József neve ma is fellelhető a sporttelep egyik tablóján.

Családjáról beszélgetve elmondta, hogy nővére, László-Lindmayer József és Neer Mária nagyobbik lánya, Ágnes férjével és gyermekeivel harmincöt éve Vancouver szigetén él, de kapcsolatuk a távolság ellenére igen szoros. Érdekességként megemlítette, hogy a Bauer nagymama révén rokonságban állnak Haraszti Gyula festőművésszel és fiával, a Városházi Híradó felelős szerkesztőjével, Haraszti Gyulával is, dédmamája kapcsán pedig Kaintz Regina ötvösművész is a Lindmayer család leszármazottja.

Tamás Angéla